"Szóval itt élünk egymás mellett, szinte egymás szájába, de még csak a fáradtságot se vesszük megismerni a másikat...."
Egy nagyon hosszú és több részes történetet fogok itten szépen elmesélni külön posztokban. Valami olyasmi módon ahogy szerintem a legtöbb infot tudja közölni az adott témáról. A történetek főszereplője csak, hogy jó sablonosak legyünk Pistike lesz.
Pistike felfogja venni a harcot mindazon rosszal és ostobasággal és tévhittel ami a világban megesik az emberek között. Úttörő lesz valami olyasmivel ami kicsit sem a megszokott sőt ellenkezőleg nagyon is szokatlan talán még nevetséges szemlélet is. Megpróbál majd j oldalról megközelíteni mindent.
Nos reméljük mindez sikerülni fog nekie és nem törik bele a bicskája.
Álljon itt egy rövidke kis történet kezdésnek amolyan ízelitőnek.
Hideg és sötét téli nap köszöntött be. Pistike csak, hogy ne egye otthon a fene egymagában magányosan az unalomban úgy dönt tesz egy rövidke sétát a városban. Kint egész kellemes az idő télhez képest így csak lassan ballag keresztül utcákon és tereken.
Útja során rengeteg érdekes embert lát. Anyukákat a gyerekükkel, apukákat babakocsit tolva. Iskolásokat éppen haza felé tartva, öregeket és huszon-harminc éveseket. Otthontalan embereket és magányosan üldögélőket. Szerelmes párokat, siető, ruhanó embereket.
Nem egyszer fut végig agyán a gondolat vajon kik lehetnek ezek az emberek? Jó vagy rossz emberek, hazugok vagy igaz mondók? Milyen életük lehet ezeknek? Hajtja a kíváncsiság, hogy megismerjek őket hiszen itt sétál egy nagyvárosnyi ember között ahol senki nem ismer szinte senkit. Mégis hogy tudnak csak így elsétálni egymás mellett?
Nem bírván tovább sorra leszólítja az embereket és megpróbál velük beszélgetni, ismerkedni csak amolyan baráti alapon. Míg némelyik otrombán elküldi vagy rá sem néz és tovább áll addig akadnak páran akik szívesen elbeszélgetnek vele, bár azt kell tapasztalnia ezek is inkább az öregek. Valamiért nyitottabbak az új emberekre szemben a fiatalokkal akik szörnyen zárkózottak és rossz néven veszik, ha valaki utánuk érdeklődik.
Miután sok emberrel elbeszélgetett a következő gondolat fogalmazódott meg a szerzett válaszokból.
"Szóval itt élünk egymás mellett, szinte egymás szájába, de még csak a fáradtságot se vesszük megismerni a másikat. Inkább süppedünk a magányba és az egyedül létbe. Több ezer ember él egy helyen egymás mellett és mégis mennyien magányosak. Valamit muszáj lesz kitalálnom."
Folyt. köv.